A zöld és a fekete tea neve ismerősebben hangozhat, de a teák világa itt nem ér véget. A fehér tea és az oolong két további feldolgozási irány. Ezek nem ízesítések: egy oolong nem attól oolong, hogy egy másik teához virágot adtak.
Fehér tea: kevés fő lépés, sok döntés
A fehér tea készítésének meghatározó szakasza a hervasztás és a szárítás. Ez nem jelenti azt, hogy a feldolgozó feladata egyszerű vagy minden fehér tea egyforma. A felhasznált levelek, az időzítés és a körülmények hatással vannak az eredményre. Ezt feldolgozási kísérletekben is vizsgálják.
A névből ne következtess kizárólag rügyekre vagy teljesen fehér italra. Konkrét terméket kell megismerni, nem a szó alapján elképzelt csészét. A halvány szín az íz erősségét vagy a koffeintartalmat sem méri meg helyetted.
Oolong: tágas kategória
Az oolongokat részleges oxidációval készítik, de ezen belül nagy a változatosság. A sodrás és a hőkezelés további különbségeket hozhat. A tajvani kutatóállomás bemutatója például a Dong Ding oolong jellegzetes formázását is kiemeli. Egy lazább levelű és egy gömbölyűre sodort oolong ezért egészen másként nézhet ki a csomagban.
Kóstoláskor találkozhatsz virágosabb vagy pörköltebb karakterrel is. Ezek tájékozódási irányok, nem minden oolongra érvényes kötelező ízjegyek. Az „oolong” felirat mellé érdemes elolvasni a termelő vagy kereskedő konkrét leírását.
Egy jó kezdőkérdés
Kérdezd meg: milyen feldolgozású ez a tea, és milyen elkészítést javasolnak hozzá? A pontos válasz többet segít, mint egy hosszú fantázianév. Ha több felöntést ajánlanak, jegyezd fel az egyes körök idejét; ne feltételezd, hogy minden tea ugyanúgy viselkedik.
Nem kell egyszerre minden típust kipróbálnod. Egyetlen jól leírt, figyelmesen elkészített csésze már új tapasztalatot adhat. A sorozat nyolcadik részében ehhez kapsz egyszerű kóstolási keretet.