Van, aki a vízforralóval együtt veszi elő a mézet. Más soha nem édesít. A két szokás között rengeteg lehetőség van, és akár ugyanazt a teát is másképp kívánhatod egy sütemény mellett, mint önmagában. Érdemes egyszer a megszokás helyett összehasonlítással kezdeni.
Egy kanna, három kis csésze
Készíts 300 ml teát a választott keverék útmutatója szerint, szűrd le, és oszd három közel azonos részre. Az első maradjon natúr. A másodikhoz adj fél teáskanál cukrot, a harmadikhoz ugyanennyi mézet. Ez nem azonos cukortartalmú laboratóriumi összehasonlítás, hanem egyszerű otthoni ízpróba. Az arányt saját kóstolásra javasoljuk.
Ne csak az édességet keresd
Kóstold először a natúr változatot. A másik kettőnél figyeld meg, mi változik az illatban és a korty végén. A méz saját ízt is hoz; egy karakteresebb fajta könnyen jobban érvényesülhet, mint maga a tea. A cukros változatnál azt nézd meg, kellemesebbnek érzed-e az arányokat, vagy inkább hiányzik az eredeti élénkség.
Nem kell győztest hirdetni
Lehet, hogy reggel másképp innád, mint egy esti desszerthez. Írd fel azt is, milyen mézet használtál, mert ez a következő próbánál számíthat. Ha társaságban teáztok, az édesítőt külön kínáld, ne az egész kannába keverd. A vendég így maga döntheti el, szeretne-e változtatni az italán. Egy jól sikerült csésze nem feltétlenül ugyanaz mindenkinek.